Talán van már annyira délután, hogy kitekinthetünk kicsit a sok, ultra rózsaszín felhő mögül

Semmiféle nemválasztós, vagy feladatmegosztós dologra nem készülök, pusztán a vitathatatlan tényt szeretném megköszönni.

Igen! Nélkületek nem ment volna!....nem menne!

Köszönöm minden férfinak, aki ANYÁVÁ tett egy nőt. 

Aki "megengedte", hogy azzá váljon és segíti is ŐT, ebben a nem kicsi feladatban.

Látom, ahogy az élet változik és látom, hogy mi nem így, nem ebben nőttünk fel.
Sok minden más, mint ami 20-40 éve egy férfi "dolga" volt.

És bár hiszem, hogy egy Családapa "egyetlen" dolga, hogy boldoggá tegye gyermekei anyját, úgy látom manapság ennél, a legtöbben, fényévekkel többet vállaltok.
Ott vagytok a játszón, a szülőin és a boltokban is. Főztök, dajkáltok és neveltek.

Köszönet a férfiaknak, hogy ezt a napot ma megünnepelhetjük, hogy még mindig úgy gondoljátok, hogy az anyaság tiszteletet érdemel.

Szeretném megosztani veletek egy kisgyerek őszinte mondatát, amitől azt hiszem sok Apaszív megremeg. Egy olyan kisfú mondta, akivel az apukája maradt otthon GYES-en, mert van ez így, hogy ezt hozta az élet:

"a legjobb anya, az apa"

...nem több, nem kevesebb, nem vitatható. :)