Orsival megesett....és te sem vagy beoltva ellene!

Mielőtt szó érné a ház elejét, szeretném leszögezni, hogy felbújtásról szó sincs! De a felmentés megadásáról mindenképp! Ennyit vállalok!

Ne szégyenld ha néha másra vágysz! És mentsd meg magad olykor!
Nem hangzik túl jól, tudom, de egy egészséges, aktív párkapcsolatba is beüthet néha a mennykő!

Ez az Ő története: 

"35 éves voltam, amikor nálam becsapódott.
Minden rendben volt otthon.... azt hittem.
Úgy ismertem a testem, mint a tenyerem....azt hittem

De megérkezett az én megrontóm és életem jobbá tevője

Két pillanat alatt váltam jól nevelt háziasszonyból szex rabszolgává. Fogalmam sincs hogyan történt.Esküszöm, a férjem minden kívánságom leste. Sőt! Teljesítette is. Csak az volt a gond, hogy én sem tudtam mit akarok.
Amikor megtudtam egyszerre lettem királynő és egy elveszett síró kisgyerek. Nem akartam már mást többé, csak a karjaiban lenni és, hogy a lábaim közt érezzem az arcát.
Elvesztem. Meghaltam. És elkezdtem élni. Szörnyű volt és felemelő egyben.






Nem voltam szerelmes. Arról szó sem volt. Egyszerűen imádtam.

Tudtam, hogy vége lesz egyszer és talán ezért, talán mert sehol sem találtam régi önmagam, minden pillanatban akartam. Sosem akartam még így semmit azelőtt.
Az orális szex mindig megvolt. Olyan korban lettem nővé, amikor ez már automatikusan járt a csajoknak....de így még soha életemben nem élveztem. Nyüszítettem, sírtam, toporzékoltam. Úgy éreztem megfulladok, ha nem kapom meg. Soha többé nem voltam ugyanaz.

A férjem imádott. Imádta azt is akivé váltam, bár nyilván nem tudta az okát.

Végül valahogy csak lecsengett. És, mint ahogy arra sem emlékszem hogy robbant az életembe, úgy arra sem igazán, hogy mitől, hogyan lett egyre kevésbé érdekes és hogy lett vége.

A végszó? Nehéz összeoglalni. Mivel mindenki megúszta épp bőrrel, utólag úgy érzem, nagy hiba lett volna kihagyni. Ennek ellenére, valahogy soha többé nem esett meg velem!"